Olyan sok a program, annyi filmet vetítenek a nyolcadik Zsigmond Vilmos Nemzetközi Filmfesztiválon a Belvárosi Moziban, hogy képtelenség mindegyiket megnézni. A versenyben szereplő alkotások megtekintése és a hozzájuk kapcsolódó beszélgetések végighallgatása is legalább napi 10–12 órás elfoglaltságot jelent. De érdemes csak szemezgetni is, mert ritkán vetített, izgalmas filmeket is láthatunk – szegediek és diákok csupán 700 forintos jegyekért.
Az egyik zsűritag, Szilágyi Zsófia filmjével, a Január 2. vetítésével indult a keddi megnyitó után a hagyományosan az operatőri munkára fókuszáló nyolcadik Zsigmond Vilmos Nemzetközi Filmfesztivál a Belvárosi Moziban. Az Oscar-díjas névadó operatőrről elnevezett nagyteremben sokan kíváncsiak voltak a Velencében bemutatott filmre és Sághy Miklós filmesztéta beszélgetésére a rendezővel. Mivel közben elkezdődött a versenyprogram vetítése is a Balázs Béla-teremben, fél óra után ott kellett hagynom mai párkapcsolati problémákról szóló filmet, ami problémafelvetésében is megmutatkozó hétköznapiságával rögtön beszippantott. Biztosan megnézem majd valamikor.
Fésős András filmjével, a Magasmentéssel indult a versenyprogram. A hidakról, magasházakról leugrani készülőket mentő megszállott specialista tűzoltóról szóló izgalmas sztori egy drámai apa–fia történet is. A jól megírt forgatókönyvet képileg is izgalmasan vitték vászonra, különösen tetszettek a mellékszerepekben is nagyot alakító régi kedvencek, Cserhalmi Gyögy, Hegedűs D. Géza, Kovács Lajos és Keresztes Tamás. Mindegyiket szívesen látnám újra egy kifejezetten neki kitalált főszerepben is. Egykori szegedi művészeket is jó volt újra látni, Harsányi Attilát, Keszég Lászlót, Pataki Ferencet és Mészáros Tamást, akik nagyszerűek a kisebb karakterszerepekben.
A vetítés után Csomán Sándor filmesztéta, a Revizor filmkritikusa, Mozizgatunk podcastunk egyik arca beszélgetett a rendezővel, aki bevallotta: akad ebben a filmben önéletrajzi szál is. Fésős Andrásnak határozott elképzelése volt arról, hogy milyen karakterű színészt szeretne a főszerepre, de sem a hazai, sem pedig a határon túli magyar színházakban nem talált megfelelő művészt a feladatra.
A kiváló román színész, Bogdan Dumitrache több filmjét is látta, végül mellette döntött. Nem volt rossz választás, mint kiderült, végzett korábban alpinista munkát is, így nem jelentett számára nehézséget a magasság sem, nagyszerű, elmélyült alakítást láthattunk tőle. Még a magyar kollégái utolsó két mondatát is megtanulta magyarul, hogy folyamatosabbaknak hassanak a dialógusok.
A film egyben tisztelgés a tűzoltók munkája előtt is, mint a rendező elmondta, izgalmas kihívás volt a speciális mentők munkáját felvenni. Szatmári Péter operatőr mellett Dobos Tamás vett részt a képi világ kitalálásában. Főként májusban és júniusban forgattak, de a szakmabeliek, akik látták, azt mondták, olyan, mintha októberben forgatták volna – talán amiatt is, hogy a különleges atmoszféra és fényviszonyok megteremtéséhez sokszor használtak esőgépet.
A következő versenyfilm, a MOC (Hatalom) című szlovák–magyar politikai thriller volt Prikler Mátyás rendezésében. A téli Szlovákiában játszódó, de a hazai viszonyokra is sokban emlékeztető sokkoló és kiábrándító történet, amely egy miniszter által okozott halálos vadászbaleset kapcsán jól bemutatja a politikai rendszer korruptságát, totális erkölcstelenségét. Szép kis kordokumentum lesz pár évtized múlva is. Különösen tetszett az egyik főszereplőt, a halálos betegséggel küzdő belügyes nyomozót alakító Hajdu Szabolcs visszafogott, mégis meggyőző, letisztult játéka.
A 2020-ban forgatott film operatőrével, Pálos Gergellyel online videókapcsolaton keresztül beszélgetett Csomán Sándor a vetítés után. Pálos részletesen mesélt az operatőri munka kihívásairól.
Mint megtudhattuk, a sajátos képi világot az is meghatározta, hogy Prikler Mátyás azt kérte tőle: legyen fix végig a kamera, és mint egy légy a falon, figyelje, hogy mi történik, ne reagáljon a dolgokra, inkább objektíven, kicsit távolságtartóan ábrázolja a szereplőket. Ez az elidegenítés, távolságtartás jól érvényesült, mint ahogyan az érdektelen helyszíneket is különlegessé tevő széles kép, ami majdnem úgy működött, mint a nagy, drámai westernfilmekben.
Este kisjátékfilmes blokkal zárult a keddi versenyprogram. Géczy Dávid filmjét, a 2023-ban forgatott 26 perces Kellemes apokalipszist!, ami egy veszélyes erőmű melletti kis faluban játszódik a hegyek között, már csak a főszereplő, a felvétel idején éppen 80 éves Lukáts Andor miatt is érdemes megnézni. Bár sokszor láttam színpadon és filmen is, bevallom, először nem ismertem fel a Kossuth-díjas színészt, annyira megöregedett. Ugyanakkor kifejezőerejéből semmit sem veszített, így tökéletes választás volt ehhez a szatírának is beillő, kicsit a Kusturica-filmek atmoszféráját is felidéző, különleges képi világú, groteszk alkotáshoz.
Lukáts Andor és az operatőr munkáját is magára vállaló rendező a forgatáson
Önéletrajzi ihletettsége is van Hatházi Fanni Szép sárga című 12 perces, kétszereplős filmjének, melyben a frusztrációkból fakadó belső hang dominál. Csomán Sándorral beszélgetve a rendező úgy vélte, az emberek 33 százaléka nyomja ezt a belső monológot, amit a két tehetséges, fiatal színész Bajor Lili és Georgita Máté Dezső nagyszerűen előadott.
Faustino Alanís Rain of Flowers, The Pirates and The Witch's Treasure (Virágeső, a kalózok és a boszorkány kincse) című 17 perces, Mexikóból nevezett kisjátékfilmje talán az irodalmi mágikus realizmushoz áll a legközelebb. Mariana Saldívar Robles operatőr álomszerű képeivel, groteszk figurákkal meséli el egy kisfiút ért zaklatás sajátos önbíráskodással megoldott csattanós lezárását.
Mindössze 9 perc az Edith című film, mely „a szerelmi kapcsolatok buktatóira, hibáira hívja fel a figyelmet a maga cinikus stílusával”. Az alkotás rendezője, Kilián Lilla Johanna és operatőre, Ganzer Balázs arról is beszélt, az egyetemi feladatként indult forgatás közben mennyire determinálta a film képi világát a megtalált különleges helyszín. Mint az ajánlóban fogalmaznak: „Az emberi kapcsolataink képezik életünk esszenciáját, épp ezért jól meg kell választani kit engedünk közel magunkhoz. A film egy kis játékkal szeretné bevonni a nézőt abba, hogy átgondolja saját párkapcsolatát.” Az érvényes problémafelvetéssel, Nagy Katica és Sütő András játékával ezt bizonyára sikerült is elérni.
Szöveg: Hollósi Zsolt
Fotó: Kuklis István
Forrás: szeged.hu