2025-ben harmadik alkalommal hirdettünk Kritikaírói pályázatot, a nyertesek írásai először a Filmtekercsen jelentek meg:
1. helyezett: Pillár Blanka: Kollektív félálom (Irma félálomban)
"A fény és árnyék, mozdulatlanság és áramlás kontrasztját megragadó, mikrorezdülésekkel és textúrákkal szétfeszített képekben ábrázoló alkotás néhol egészen festményszerű, egyes fázisképei impresszionista műveket, illetve Csontváry képeit is idézik, témájában pedig a szürrealizmus kedvelt toposzai is megmutatkoznak. A kiemelkedő operatőri munka minden részletével a félálomhoz köthető kettősséget közvetíti, mivel a képsorokban egyszerre kerülnek elő a fizikai és a metafizikai tér képei, emlék és képzelet, az ábrázolt helyzetből kifolyólag erősen asszociációs szerkesztésmód által megjelenítve.
A kékes színezésű snittekből felépülő kisfilm érett szimbólumrendszert is használ, ahol maga a kék szín is óriásira növesztett jelkép: egyszerre a magány, a természeti állapot, a lélek és az éjszaka.[...]
Boós Gergő operatőr-rendező és Bethlenfalvy Péter rendező együtt egyedi szerzői kézjeggyel ellátott, misztikus és vizuálisan lebilincselő alkotást hoztak létre, ami valahol a mozgókép és a képzőművészet határán helyezkedik el, miközben az alig tizenegy perces filmidő poétikai mélységű jelképrendszerének elnyújtott képei másodlagos, harmadlagos, sőt, többedleges értelmet rendelnek a látványhoz. A hatás nem marad el: Irma félálma a mi ébrenlétbe szenderülésünkké válik."
2. helyezett: Kolumbán Karola: Egy szakítás anatómiája (Irma félálomban)
"A természeti archetípusok, mint a tavasz és tél, valamint az álom és valóság ellentétpárok mentén bontakozik ki igazán a cselekmény, hiszen szereplőink mindvégig meg sem mozdulnak.
Velük ellenben a kinti (természeti-) és benti (álom-) világ nagyon is aktív. A nyitányban megjelenő folyóvíz nemcsak az életet szimbolizálja, de Irma belső vívódását is. Míg a film első jelenetében alig csordogál, a játékidő felénél már élénk csobogásba kezd, hasonlóan főhősnőnk elhatározása is egyre erőteljesebbé válik.
Vizualitásában is megőrzi a kettőséget Boós és Bethlenfalvy kisfilmje, hiszen míg az álomjelenetek alulexponált fekete-fehér képekben jelennek meg, addig a jelen és a külső, téli valóság erőteljesen mély színekkel dolgozik. Ennek ellenére az álomképek mutatják be a párkapcsolat valamikori tavaszát. Irma hiába tudja felidézni a múltbeli szerelmes pillanatokat, már képtelen őket élettel és színnel megtölteni, mert a valóság egyre inkább egybeolvad az álommal is – már a film legelején lehull a hó. Valaminek véget kell érnie."
3. helyezett: Kiss Petronella: A veszteség archeológiája (Platon Karataev: Nem felelhet)
"A Nem felelhet című videoklip nem mesél el történetet, inkább azt mutatja meg, mi történik a történetek között. Nem mond ki semmit, mégis minden pillanatában ott lüktet a kimondhatatlan. Mint egy ima, amit sosem tanultunk meg, mégis gyerekkorunk óta bennünk lakozik – hátha egyszer majd meghallgatásra talál.
Ez a klip nem hagyományos zenei illusztráció, hanem egy önálló, költői rövidfilm, amely elutasítja a történetmesélés klasszikus logikáját, és inkább egyfajta szimbolikus gyászmunkaként működik.
Egy világba látunk bele, amely nem tesz már fel több kérdést, mert a válaszok nélkül többé már hiábavalónak tűnik."
A zsűri dicséretében részesült: Leposa-Hőgye Ádám: Fél-avantgárd létállapot (Irma félálomban)
"Az Irma félálomban alapvetően kísérleti film; nem narratív, pontosabban egyfajta „fél-narratív” módon építkezik – ez adja egyszerre az erősségét és visszásságát.
Ha visszanyúlunk az avantgárd szürrealista filmeseihez, például az emblematikus Andalúziai kutyához (1929), arra a következtetésre juthatunk, hogy a „száz százalékig” avantgárd film a száz százalékos (nem „fél”) álomról szól – vagy fordítva: a száz százalékig az álom ábrázolására tett kísérletekből az abszolút avantgárd, legkevésbé sem narratív forma születik. Vagyis: minél inkább átlép a mű azon a bizonyos ablakon, annál inkább válik absztrakttá, annál kevésbé lesz „érthető”. A szürrealisták kifejezett célja volt az álmok, a tudattalan birodalmának feltérképezése. Maya Deren, az amerikai avantgárd és szürrealista kísérleti film jeles képviselője több elméleti szöveget is írt a film lényegéről; egyik gondolata szerint a film „feladata” a különböző tapasztalások létrehozása, a valóságérzet kutatása.[1] Az Irma félálomban mintha erre az elméletre csatlakozna rá, ahogy formai eszköztárával megkísérli létrehozni a félálom szokatlan, kevéssé kutatott állapotát."
A beérkezett pályázatokat három főből álló szakmai zsűri bírálta el:
Bárány Bence, a Filmvilág és a Filmtett szerzője
Buzsik Turner Kriszti, a Filmvilág szerkesztője és a Filmtett szerzője
Kiss Tamás, a Filmtekercs szerkesztője és a Filmtett szerzője
